A Madárka nem egy olyan könyv amire ha évek múltán visszagondolsz, akkor azt fogod mondani, hogy igen, emlékszem, hogy olvastam, de amúgy már egy szóra sem emlékszem belőle. Nem, ha egyszer elolvasod, akkor erre a könyvre egész életedben emlékezni fogsz!

William Wharton: MadárkaFülszöveg

Madárkát, ​a Philadelphia külvárosában élő kamasz fiút eleinte a galambok érdeklik, tőlük akarja ellesni a repülés tudományát. Amikor azonban barátjával, Allal fölmászik egy gáztartály tetejére, és onnan „lerepülve” kis híján halálra zúzza magát, apja elégeti a galambdúcot, és ezzel véget vet fia „galambkorszakának”. Madárka ekkor a kanári életét kezdi tanulmányozni, s miközben Al érdeklődése a testedzés, a sport, a lányok felé fordul, ő kitart a madártenyésztés és nagy álma, a repülés mellett…

MEGVESZEM

Kiadó: Cartaphilus kiadó
Oldalak száma: 382
Fordító: Falvay Mihály
Kiadás éve: 2006
 

Hogy miért? Azért, mert az a történet amit William Wharton elbeszél rendkívül szokatlan, ugyanakkor mégis lenyűgöző, szívszorító és vicces egyszerre, amihez foghatót valószínűleg még sosem olvastál.

A Madárka sok mindenről szól. Például a madarakról, a repülésről, a háborúról, a szabadságról és az ehhez kapcsolódó felelősségről, barátságról és szerelemről, ezt a sok mindent pedig két fiú felnőttáválásának történetében ismerheted meg, de elsősorban ez a könyv mégis inkább arról szól, hogy megmutassa: nem mindig az az őrült aki annak tűnik.

“Az ember csak azért nem bír repülni, mert nem hisz benne, hogy sikerülhet.”

Elsősorban a karakterek azok amelyek ezt a regényt különlegessé teszik. A két főszereplő Philadelphiában nő fel, majd pedig besorozzák őket a hadseregbe, így részt kell venniük a második világháborúban. “Madárka” és az ő jó barátja Al Columbato egy katonai kórházban találnak ismét egymásra, ahol az orvosok megkérik a sérült Al-t, hogy látogassa meg Madárkát, aki időközben látszólag teljesen megőrült, valóban madárnak képzeli magát, madárként viselkedik, egész nap guggol a sarokban és csak akkor hajlandó enni, ha úgy táplálják, ahogy a kismadarakat szokás.

“Madárka nem egy hülyegyerek: amit csinált, annak egy bizonyos, különleges szemszögből mindig értelme volt. Még az sem biztos, hogy őrült. Mert mi is az őrültség? A háború, például, az tuti, hogy az.”

Al gyerekkori történetek felelevenítésével próbálja meg barátját visszarángatni a valóságba, nem túl sok sikerrel, ám ezekből a történetekből kiderül, hogy mennyi mindenen mentek ők keresztül, és hogy milyen erős a kettejük közötti kötelék, annak ellenére, hogy a személyiségük nagyon különböző.

Míg Madárka már fiatalon is furcsa, félénk és introvertált gyerek volt, aki megszálltotan rajongott a madarakért és minden álma az volt, hogy ő maga is madárrá változzon, hogy tudjon repülni, addig Al inkább egy kemény srác volt, akit a sport, a testépítés és a lányok érdekeltek és még erősebbé akart válni, hogy megtudja magát védeni az apja fizikai bántalmazásától.

“Ha nem vigyáz az ember, egykettőre oda jut, hogy képes lesz mindenkit sajnálni, és akkor aztán nem marad, akit gyűlölni lehetne.”

Ahogy a könyv cselekménye folyamatosan ugrál a múlt és a jelen között, nem csak arra jövünk rá, hogy miért lett Madárkából Madárka, hanem azzal is szembesülünk, hogy a háború Al életét is tönkretette. Rá kell döbbennie, hogy mégsem olyan kemény fickó, mint ahogy gondolta magáról, sőt egyenesen gyáva, aki fél a háborútól, mert az, a fizikai sérüléseken túl olyan súlyos lelki sérüléseket is okozott számára, amin nem tudja magát túltenni.

Al a háború szörnyűségeit felidézve újragondolja az őrültség és az épelméjüség fogalmait, és arra jut, hogy nem ő és nem is Madárka az őrült, hanem az a világ, ami ebbe a helyzetbe kényszerítette őket.

“(…) a legtöbb ember azért boldogtalan, mert a természetével ellenkező életet próbál élni.”

Al történetével összefonódva jobban megismerjük Madárkát is, akit először a galambok, majd a kanárik iránt érzett intenzív érdeklődés, később pedig a velük való teljes azonosulás jellemez. Madárka a madarak és a repülés megszállotja, a könyv éppen ezért gyakran több oldalas részletes leírással szolgál mondjuk a kanári tenyésztésről, aminek unalmasnak kellene lennie, de Madárka szenvedélyessége miatt egyáltalán nem az.

Ez a könyv is olyan, amiről nem lehet jól beszélni, mert ha valakinek elmeséled, hogy miről szól, akkor azt fogja mondani, hogy ez egyáltalán nem érdekes, de ez csak addig van így, amíg kézbe nem veszi és el nem kezdi olvasni. Ha tehát egy nagyon egyedi és érdekes könyvet akarsz olvasni, akkor a Madárka mindenképpen neked való.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.