Kevés olyan regényt olvastam, mint amilyen Dosztojevszkijtől A félkegyelmű. Leginkább az igazi és a tiszta szavakkal tudnám jellemezni, hiszen nemcsak az emberi kapcsolatok komplexitását mutatja be hitelesen, de karaktereinek lelkébe is bepillantást enged, a legbensőbb érzelmeik fényében pedig egy pillanatra a világ igazsága is megjelenik az olvasó számára.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelműFülszöveg

Az író így vallott a Bűn és bűnhődés mellett mindmáig legnagyobb hatású és legnépszerűbb művéről: „Egy tökéletes szépségű embert szeretnék ábrázolni. De nincs ennél nehezebb a világon, különösen most… A szép az eszményi, de se a mi eszményünk, se a civilizált Európáé nincs még kidolgozva. Csak egy tökéletesen szép személyiség van a világon: Krisztus…” Dosztojevszkij tehát félreérthetetlenül kimondja, hogy művének hőse, Miskin herceg nem más, mint a XIX. század orosz társadalmába helyezett „földöntúli jellemű” lény.

MEGVESZEM

Kiadó: Jelenkor Kiadó
Oldalak száma: 682
Kiadás éve: 2002
Fordította: Makai Imre

Ezek persze pusztán csak szavak maradnak mindaddig míg el nem olvasod ezt a könyvet, azonban ezt én csak ajánlani tudom. A félkegyelmű sok tekintetben sokkal jobb, mint a Bűn és bűnhődés, ráadásul szerintem ez Dosztojevszkij legjobb könyve.

Ebben persze nagy szerepe van a regény főhősének, annak a bizonyos félkegyelműnek, Miskin hercegnek is, akinek alakja pont olyan, mint maga a könyv: kicsit fura de nagyon kedves.

“Szív kell ahhoz, hogy valaki megértsen valamit!”

Nem akarom felsorolni, hogy hányféleképpen lehet értelmezni a szanatóriumi kezeléséből évek után Oroszországba visszatérő Miskin herceg alakját, azonban jellemét a kisgyerekektől kezdve egészen Jézus alakjáig már sok mindenkihez hasonlították, egy azonban biztos. Az semmiképp sem mondható róla, hogy bolond lenne.

Persze a 19. század Oroszországában ártatlanságáért és jóhiszeműségéért mindenki annak tartja, a démonikus lelkű Rogozsintól kezdve egészen Nasztaszja Fillippovnáig. Nasztaszja ugyan tudja, hogy nem a herceg a bolond, hanem a világ bolondult meg körülöttük, ő maga azonban mégsem képes ezzel a romlott világgal szembenézni, ehelyett annak a részesévé válik.

“Legalább egy emberrel úgy akarok beszélni mindenről, mint önmagammal.”

A monumentális történet főleg hármójuk kapcsolatának alakulását mutatja be, kezdve Miskin és Rogozsin találkozásával a vonaton, egészen a tragikus végkimenetelig, azonban, mint Dosztojevszkij legtöbb regényében, a mellékszereplők itt is hangsúlyos szerephez jutnak.

Közülük is Ippolit alakja volt számomra a legérdekesebb, akinek halálos tüdőbaja és öngyilkossági kísérlete az egész regényen végigvonul. Miskin herceghez való kapcsolata ezek mentén alakul, ily módon az ő karaktere hivatott ábrázolni, hogy az ember életének a körülményei hogyan képesek befolyásolni az igazsághoz fűződő viszonyát.

“Mert ez csakugyan így van: nevetségesek, könnyelműek vagyunk, tele rossz szokásokkal, unatkozunk, a dolgokat se nézni, se megérteni nem tudjuk helyesen, és mind ilyenek vagyunk, mind, ön is, én is, ők is!”

Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy ez a történet nem zárul happy endel. Dosztojevszkij pesszimista válasszal szolgál arra a kérdésre, hogy van-e helye egy romlott világban a Miskinhez hasonlóknak.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.