Nem sok olyan film van, amit egynél többször láttam, azonban az Adéle élete közéjük tartozik. Ez az a film, ami mindig akkor talál meg, amikor szomorú vagyok és amikor a legnagyobb szükségem van arra, hogy valami felrázzon, ezért évente legalább egyszer biztosan megszoktam nézni, annak ellenére, hogy ez a film nem nevezhető felhőtlen szórakozásnak. Mégis, amikor Adéle távolodó alakját figyelem és a film hirtelen véget ér, akkor mindig azt érzem, hogy érdemes volt rászánnom azt a három órát, mert cserébe sokkal többet kaptam.

Adéle élete – 1-2. fejezet (La vie d’Adele)

Az Adéle élete két lány szerelméről szól, pikáns, explicit testiséggel fűszerezve. A 15 éves középiskolás Adéle tanár szeretne lenni, ám élete egyik pillanatról a másikra fenekestül felfordul, amikor találkozik Emmával, egy közeli főiskola kékhajú diáklányával. A két lány szenvedélyes viszonyba kezd egymással. Abdellatif Kechiche filmjébe társadalomkritikai gondolatait is beleszövi.

IMDB

francia filmdráma, 179 perc
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
Bemutató dátuma: 2013. október 10.
Rendező: Abdellatif Kechiche
Szereplők:
Adele – Adele Exarchopoulos
Emma – Léa Seydoux
 

A film alapjául Julie Maroh 2010-es “Blue is the Warmest Color” című képregénye szolgál, a tunéziai származású francia rendező Abdellatif Kechiche a film első részében ennek történetét követte, míg a film második része a történet továbbgondolása.

A filmet a 66. cannes-i fesztivál versenyprogramjában mutatták be, ahol rögtön elnyerte az Arany Pálmát, míg a nagyközönség a hosszú és nyíltan ábrázolt szexjelenetek miatt kapta fel rá a fejét, annak ellenére, hogy ezek aránya egyáltalán nem sok a film 3 órájához képest és egyik ilyen jelenetet sem lehet öncélúnak nevezni.

Amikor valakinek el akarom mondani, hogy mégis miről szól a film, akkor mindig bajban vagyok, mert ez a film nem szól semmiről, ugyanakkor mindenről szól. Hiába sorolnám fel, hogy mi minden történik a filmben, a puszta felsorolás még nem elegendő ahhoz, hogy megértsd azt az élményt amit ez a film adhat. Legpontosabban talán úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy ez a film magáról az életről szól, amelyet becsomagoltak egy középiskolás lány felnőttéválásának és identitáskeresésének történetébe.

Annak ellenére, hogy Adéle és Emma kapcsolata sokak szemében kívül esik a társadalmilag elfogadott párkapcsolati mintán, a film legtöbb jelenete bárki számára ismerős lehet, mert bár ez egy LMBT film, ám nem ezen van a hangsúly. A történet nem arról szól, hogy hogyan küzd meg Adéle a társadalom előítéleteivel – jóformán egyetlen szó sem esik erről az egész film alatt -, hanem arról, hogy végigkövetjük egy olyan lány életútját akinek vannak érzései, aki hibázik és akinek valahogy boldogulnia kell az életben.

Ez egy egyetemes történet, rendkívüli színészi alakításokkal, ami nélkül ez a film nem is működne, hiszen bármilyen apró hazugság tönkretenné az élményt, kívül kerülnénk a történeten, ami nélkül ez az egész élvezhetetlenné válna. Adele Exarchopoulos és Léa Seydoux mindketten tökéletesen megoldották a feladatukat, kettejük színészi játéka a film megkoronázása.

A film két része csupán látszólag különül el egymástól, megadva ezzel a lehetőséget a nézőnek, hogy a filmet két másfél órás szakaszban tekintse meg, ám én ezt nem javaslom, a teljes élményt az nyújtja, ha a filmet szünet nélkül nézzük végig. Hiszen a film töréspontja valójában csak ezután következik, ami megkérdőjelez mindent amit a filmről addig gondoltunk, és ami rányomja a bélyegét a befejezésre is.

Azt elmondhatom, hogy nincs happy end, ugyanakkor nem távozunk keresű szájízzel sem. Bizonyos kapuk végleg bezárulnak, de új lehetőségek is nyílnak, arra azonban már nem kapunk választ, hogy Adéle melyik úton fogja folytatni, mert az ő életét csak eddig a pontig követhettük nyomon, innentől már egyedül kell boldogulnunk.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.