Amikor valakinek elmondom, hogy pankrációt szoktam nézni, akkor általában mindig azzal a kínos reakcióval kell szembesülnöm, hogy megpróbálnak meggyőzni arról, hogy a pankráció nem is igazi és hogy az egész csak meg van játszva.

Aki fontosnak tartja, hogy szembesítsen ezzel a “kegyetlen igazsággal”, arról biztosan tudom, hogy életében nem látott még egyetlen pankrációs adást sem, hiszen ha látott volna, tudná, hogy a pankráció nem is akar igazinak tűnni. Egy olyan showműsor ahol a ring közepén megnyíló lyukból maga az ördög mászik elő, hogy elragadja következő áldozatát és ahol visszatérnek a halottak a halálból, láthatóan senkivel sem akarja elhitetni önmaga valódiságát, már abban az értelemben, ahogy mondjuk egy box mérkőzést valódinak tartunk.

Igen, az eredmények meg vannak beszélve és a pankrátorok sem ütik meg egymást olyan erővel, mint ahogyan azt előadják, de ettől függetlenül a fizikai kontaktus a legtöbb esetben valódi, fájdalmat okoz és sérülésveszélyes, éppen ezért, hogy valaki ringbe léphessen hosszú éveket kell gyakorolnia. A pankráció célja azonban nem a kompetitív versengés, hanem a szórakoztatás, akárcsak egy film vagy egy sorozat esetében és ezért sokkal több mindenben hasonlít a Trónok harcára, mint mondjuk az UFC-re.

Aki huzamosabb ideig követi nyomon valamelyik pankrációs szervezet eseményeit, az hamar rá fog jönni, hogy a pankráció bár meg van játszva, de bizonyos szempontból sokkal valódibb, mint a legtöbb tévéműsor. A pankráció sajátossága, hogy a különböző karakterek között kialakuló viszályokkal olyan érdekes és változatos történeteket képesek elmesélni, amelyek akár évekig, sőt évtizedekig tarthatnak. Egy karakter karrierjének nyomon követésével feltárul előttünk az a folyamat, ahogyan az évek előrehaladtával és a különböző történetek hatására változik a karakter jelleme, amelyhez így rétegről-rétegre hozzáadódik valami új, ezzel elmélyítve a személyiségének komplexitását. A pankrációban semmi sem merül feledésbe, minden korábban történt viszályra, minden mérkőzésre (amely a történetmesélés egyik eszközéül szolgál) reflektálnak a jelen eseményei.

Éppen ezért a pankráció olyan akár az élet, a történet mindig folytatódik, soha nincs megállás. Igen, fikció az egész, de nem épp a képzelet az életünk legnagyobb ajándéka? Az emberek folyton fikciókat gyártanak, képzelt világokba menekülnek, mert valami nagyobbat, többet szeretnének átélni mint amit a valóság adni képes. Mindenki ezt az utánozhatatlan érzést keresi és ezt képesek megadni számukra a könyvek, a filmek, a sorozatok és a videójátékok. Szeretünk embereket nézni, ahogy szenvednek és változnak, legyenek akár jók vagy rosszak, nem számít, szórakozást keresünk és a pankráció is ezt kínál. Ne értsetek félre, sokszor van, amikor a pankráció szar, de amikor jó, akkor valóban jó és ezek azok a pillanatok amiért érdemes rajongónak lenni.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.